2.rész

Jack

 Lassan baktattam az állatkert felé, valamiért olyan különlegesnek hat a mai nap. 

 Anaise egész nap loholt utánam és kérdésekkel bombázott. Régóta a barátnőm szeretne lenni, de én nem szeretem őt és nem fogom hitegetni.

 Éreztem az ammónia émelyítő szagát, de még mindig nem takarítanak itt. Csoda, hogy eddig nem záratták be ezt a helyet...

 Lépkedem az én Anniem zárkája felé, hogy beszélgethessek vele egy picit. Ott feküdt összehúzódva, farkasalakban, a feje a mellső lábain pihent. A fülei lecsapva.

 Meghallja a közeledésemet, mert felemeli a fejét, de nem csahol vagy bármi jelét adná annak, hogy örül. Megnéz magának, majd visszafekteti a fejét az előbbi pozícióba.

 -Annie? – csupán a halk suttogásra tellett.

 Átváltott, de csak halkan odamorogta, hogy menjek el és a kezembe nyomott egy papírfecnit.

Annie

 Az éjszaka Antio üvöltését hordozta, mindenhonnan visszaverődött és tudtam, hogy keres. Hiába üvöltöttem vissza, nem ismerte fel a nővére szomorú vonítását. A gondozók jöttek etetni. Bedobták a maradékot és már húztak volna el, amikor ismét meghallottam a hangját és kiabálni kezdtem neki...Hiba volt.

 Csatt.Aú.Csatt...Csatt...Csatt...Csatt...Csattogott a korbács, felsebezve a bőrömet.

 Három hét múlva tizenhat leszek és meg kell találnom a falkámat...

 ’’Jack segíts rajtam kérlek! Ki kell jutnom innen minél hamarabb, de egyedül nem megy. Velem kell jönnöd. Az öcsém és a falkám élete....(könycsepp)’’ Ez állt a maszatos papíron amit átnyújtottam neki.

 Remélem kijuthatunk ebből a bolondokházából valaha és boldogan élhetünk, amíg....